Akkor és most – kapcsolt energiatermelés Magyarországon

Az első gázmotorok beruházásai hazánkban a ’80-as évek végén valósultak meg. Az egyik gázmotort a Dél-pesti Csatornázási Művek telepére telepítették, ahol a gázmotor forgási energiáját nem generátor, hanem egy kompresszor hasznosította. A másik gázmotor a Székesfehérvári Vízmű telepére került. Itt a szennyvíziszapból származó metántartalmú gázból állítottak elő villamos- és hőenergiát.

A ’90-es években már számos gázmotort telepítettek országszerte (mintegy 50 MW összteljesítményben), többek között a Szombathelyi Távhőszolgáltatónál is – a távhőszolgáltatásban elsőként – ahol három kisebb teljesítményű gázmotor állt szolgálatba.

Az igazi lendületet azonban a 2001-ben megjelent támogatási rendszer adta. Ez a támogatási rendszer a kapcsolt energiatermelők részére kötelező átvételt biztosított, és tartalmazott egy ártámogatási rendszert is, valamint csak az 500 kW feletti gázmotorokra kellett engedélyezési kérelmet beadni a MEH felé.

A 2000-es években főleg a távhőszolgáltatásban terjedtek el a gázmotorok, ezek közül is kiemelkedik az a hat telephely, ahová telepenként 18-20 MW kapacitású kapcsoltan gázmotoros termelő erőmű épült be, összesen 86 MW villamosenergia előállító kapacitással.

Az első gázturbinát a Kelenföldi Erőműben telepítették le. A 137 MW villamos- energia teljesítményű turbina által termelt hő a FŐTÁV-on keresztül több tízezer lakásba jutott el. Ezt követte a debreceni kombinált ciklusú gázturbinás erőmű (110 MW), majd a 2000-es években az újpesti (110 MW), kispesti (110 MW) és a dunamenti gázturbina (165 MW), végül a nyíregyházi kombinált ciklusú erőmű, amely villamosenergia termelési hatásfoka elérte az 55%-ot.