Magyar Kapcsolt Energia Társaság
COGEN Hungary

Félmegoldások margójára

Amikor az alapvetően szakmai kérdések és problémák rendezésébe a szűken vett szakpolitika mellett a környezet napi működését nem feltétlenül értő magas politika is beleszól, akkor félmegoldásoknál jobb eredményt elérni nehéz. Tökéletes bizonyítékai ennek az elmúlt év folyamán az energetikában lezajlott folyamatok. A probléma csak az, hogy egy olyan "üzem", ami alapvetően van hatással a teljes lakosság életére, hosszú távon nem bírja el a félmegoldásokat. Néha bizony még rövidtávon sem.

Nem szeretjük a félmegoldásokat: olyan semmilyenek, de általában több velük a baj, mint amennyi előnnyel bírnak. Elérésük közel ugyanannyi energia-, idő- és erőforrás ráfordítását igényli, mint egy valóban minden igényt kielégítő eredményé. Éppen ezért érthetetlen, hogy a kormányzat az energetikai szakpolitika területén miért elégszik meg mégis a félmegoldásokkal, amikor a problémákra számtalan valódi, minden fél megelégedésére szolgáló megoldást is lehetne adni.

Persze a kormányzat sincs könnyű helyzetben. A feszített költségvetés, a külső és belső gazdasági környezet állapota, a társadalmi feszültségek, valamint az energetikai rendszerek és a korábbi gyakorlatok felülvizsgálatának sürgető érzése mind szűkítik mozgásterét. Ezt látják az iparág szereplői is. A magasabb politika motivációi és céljai mindezen körülmények ismeretében érthetőek, sőt megérthetőek a termelői oldal szereplőinek részéről is. Csak jó lenne, ha ezekre valós együttműködés keretében, diskurzusok mentén, szakpolitikai megközelítésben születnének a megoldások. Az iparági szereplők csak ennyit szeretnének. Merthogy a cél közös: az ellátással elégedett fogyasztó, megfizethető szolgáltatás és megtérülő üzemmenet.

Az olyan félmegoldások azonban, mint a kapcsolt energiatermelők ad hoc, felkészülési idő nélküli kivezetése a kötelező áramátvételi rendszerből és a bevételek javát adó távhődíjak befagyasztása, nem vezetnek, nem vezethetnek kielégítő eredményre. Ideiglenesen ugyan azt a látszatot keltik, hogy minden rendben van, minden működik változatlan (ne adj isten csökkenő) költségek mellett is, azonban 2-5-10 éven belül a fogyasztókra nézve ma még beláthatatlan következményekkel járhatnak.

És itt hosszú távon most nem arra kell gondolni, hogy a távhővel ellátott háztartások energia nélkül maradnak: ha másképpen nem megy, hát a modern és alapvetően gazdaságos piaci technológiák helyett majd jönnek az olcsó - és emiatt minden tekintetben fapados - megoldások. A veszteséget sokkal inkább az jelenti majd számukra, hogy a modern technológiák és a tőkeerős befektetők elkerülik az országot, így közép és hosszú távon esély sem lesz arra, hogy valaha is modern, a nemzeti és a társadalmi érdekeket európai szinten kiszolgálni képes, környezetbarát rendszerekből vételezhessenek energiát. És maradnak majd a félmegoldások.

Pedig ha a rendszereket nem alapjaiban rengetnénk meg és próbálnánk az éppen lógó sarkokat megtámogatni, egy valóban működőképes és hosszú távon minden fél érdekeit szolgáló stabil jogszabályi, finanszírozási és termelői alapokon nyugvó rendszert is létrehozhatnánk. És a hangsúly éppen ezen van: közösen, együtt, minden érintett fél tudásának és szakmai tapasztalatának felhasználásával.

Úgy tűnik az utóbbi időben - főleg a távhős részletszabályozás rendelkezéseinek finomhangolása kapcsán - már beindult egyfajta párbeszéd. Habár még előfordul, hogy a diskurzus során elbeszélünk egymás mellett, de a szabályozói oldal befogadói hajlandósága mindenképpen pozitív irányba mutató tendencia. Reméljük az új év során az új szakpolitikai vezetők is nyitottak lesznek a most elindult együttműködés folytatására és 2012-ben valóban a közös munkáé lesz a főszerep, hogy végleg megszabadulhassunk a senki számára sem előnyös félmegoldásoktól és egy valóban minden érintett számára kielégítő rendszert alkothassunk.

Ha nem, akkor maradnak a megrengetett, aládúcolt rendszerek. Azoknak a lélektanát és működését meg már úgyis ismerjük.

Bercsi Gábor
a Magyar Kapcsolt Energia Társaság elnöke

2011. december 21.

(Az írás a Világgazdaság december 23-ai számában is olvasható.)