MATÁSZSZ szakmai konzultációja

Megújuló és kapcsolt energia a távhőszolgáltatásban

Az energetikai kormányzat célul tűzte ki, hogy a távhőszolgáltatás 50 %-a legyen megújuló alapú. Ezen törekvés hatására a MATÁSZSZ egy tanulmányt rendelt meg, amelynek a vitáján vett részt az MKET képviseletében Deme Roland (elnökségi tag) és László Tamás (titkárság vezető). Az egyeztetésen elhangzottakat foglaljuk össze az alábbi pár sorban.


A Nemzeti Energiastratégia 2030-ban a villamos energia piaci beavatkozási területeken belül a 6.4.3. pont (A flexibilis kapacitások leépülésének megakadályozása és képességeik javítása) tér ki a CHP-kra. Ugyanezen gondolat megjelenik Nemzeti Energiastratégia 2030 mellékletben az árampiaci kihívásokon belül, az 5.6.2. pontban (Az ellátásbiztonság és rendszer-szabályozhatóság fenntartása növekvő időjárásfüggő kapacitások mellett):
„További beruházási ösztönzőt jelent, hogy a kapcsolt termelők (CHP-k) – elsősorban a hatékony távhőszolgáltatásba integrálva – az energiahatékonysági irányelv alapján támogathatók. A CHP-k téli időszaki termelési felfutása optimálisan egészíti ki a nyári időszakban magasabb szinten termelő fotovoltaikus erőműveket. Ezen felül a csúcskereslet idején rendelkezésre álló kapacitások mértékét pozitívan befolyásolják a flexibilitás bővítését célzó ösztönzők, amelyeket a következő pontban ismertetünk.”


A gázmotorok kapcsán az anyag készítői az egységek indulását és egy 20-25 éves hasznos időtartamot figyelembe véve azt mutatták be, hogy 2021-25 között a CHP portfolió jelentős kapacitáscsökkenésen fog keresztül menni. Javaslatként az MKET képviselői részéről felmerült, hogy érdemes a MEKH vonatkozó engedélyeinek határidejét is figyelembe venni illetve azt a tényt, hogy a berendezések élettartalma egy nagyfelújítást követően jelentősen kitolható.
Az anyagból nem látszik, hogy az energetikai kormányzat milyen ösztönző rendszert szeretne kidolgozni a kapcsoltenergia-termelés megvalósítása vonatkozásában. Két rendszer létezett korábban. Az első, a KÁT-on belüli, túl bőkezű volt, a második – a tisztán piaci működés villany oldalon + regulált távhőárak) ennek az ellentéte. Ideje lenne a két rendszer hatása közötti rendszert kidolgozni, amely ösztönözné a távhőszolgáltatásban az üzemelést, de a jelenleg érvényes cél (távhőszolgáltatás olcsóbbá tétele) helyett/mellett környezetvédelmi, energiahatékonysági irányelveket is figyelembe venne.


A REKK a tanulmányban nem vizsgálta a hulladékalapú energiatermelés lehetőségét, mivel az véleményük szerint nem transzparensen működik, illetve a lehetséges hasznosítási projekt (HUHA2) a lefedett időtávban nem aktuális.
A megújuló energia távhőszolgáltatásban történő hasznosítását a tanulmány szerzői nem tudták feltárni mondván, hogy a geotermális energia hazai előfordulásai nem ismertek. A két geotermális egyesülés közül az egyiket megkérdezték, de használható adatszolgáltatást nem kaptak. Általánosságban az álláspont az, hogy az 50 C fok feletti források igénybevétele ajánlott. Az energetikai kormányzatnak elő kellene segíteni, hogy a MATÁSZSZ megismerhesse a geotermális forrásokat.


A biomassza vonatkozásában az a vélemény alakult ki, hogy az energetikai kormányzat és az agrár kormányzat között szoros együttműködés szükséges a konkrét megvalósítás kijelölésének érdekében.
A lágyszárú (szalma stb.) hulladék vonatkozásában a tanulmány a begyűjtést bonyolultnak találta és külön problémaként vette fel, hogy azok tárolását az aratástól a felhasználásig a felhasználónak kell megoldania. A Pécsi hőerőmű példáját ugyan jónak találták, de számos buktatót látnak benne.


A keményszárú (faapríték stb.) hulladék vonatkozásában a begyűjtés nem feltétlenül szezonális. A beruházás megvalósítási költségére vonatkozóan a megvalósító távhőszolgáltató vállalkozók az irodalminál lényegesen magasabb költséget állapítottak meg. Ilyen módon a tanulmány szerzői törlik azt a megállapításukat, hogy egyesesetekben a projekt támogatás nélkül is megvalósítható és a közölt költségek alapján megállapítják a szükséges támogatás mértékét változatlan hőár mellett.